Ugrás a tartalomra
S3-M1-0430 perc

Társas nyomás és közösségi média — miért drága a másokhoz igazodás

Nem abszolút értelemben érezzük magunkat gazdagnak vagy szegénynek, hanem másokhoz képest — és mivel mindig csak mások költését látjuk, a spórolásukat és az adósságukat nem, a másokhoz igazodás az egyik leggyorsabb út az eladósodáshoz.

Horog

2004 és 2014 között egy kanadai tartományban közgazdászok egy furcsa kérdést vizsgáltak: mi történik egy utcával, amikor valaki, aki ott lakik, megnyeri a lottót? A nyertessel nyilván jó dolgok történnek. De a kutatók nem rá voltak kíváncsiak, hanem a szomszédaira — akik semmit nem nyertek.

Az eredmény meglepő volt. Minél nagyobb volt a nyeremény, annál több szomszéd ment csődbe a következő években. És azok, akik csődbe mentek, drágább autóval és drágább házzal rendelkeztek, mint az átlag. Senki nem kényszerítette őket, hogy többet költsenek. Egyszerűen látták, hogy a szomszéd új autót vett, új teraszt épített — és nem akartak lemaradni. Miért ilyen erős ez a késztetés? És mi történik vele, amikor a „szomszéd” már nem az utcában lakik, hanem a telefonodban?

A lecke

Először: nem önmagunkhoz, hanem másokhoz mérjük magunkat.

Az első leckében láttad, hogy a pénz boldogságban mért értéke egyre kisebb, minél több van belőle. Van azonban egy másik fontos felfedezés is: az emberek elégedettsége nem csak attól függ, mennyi van nekik, hanem attól is, hogy mennyi van másoknak körülöttük. Ezt társas összehasonlításnak (social comparison) hívják. Egy telefon, ami az osztályban a legjobb, remekül érezteti magad; ugyanaz a telefon egy olyan osztályban, ahol mindenkinek újabb van, hirtelen „ciki”. A telefon nem változott — csak a viszonyítási pont.

Az angolban ennek egy régi kifejezése van: keeping up with the Joneses — „lépést tartani Jonesékkal”, vagyis a szomszédokkal. A közgazdaságtanban már több mint száz éve leírták a feltűnő fogyasztást (conspicuous consumption): azt, amikor az ember nem azért vásárol valamit, mert használni akarja, hanem azért, hogy mások lássák, hogy megteheti. A márkás logó, a drága autó, a luxusóra ebben a logikában nem tárgy, hanem üzenet.

Másodszor: a társas nyomás mechanizmusai.

Az előző leckében röviden láttad a társas bizonyítékot (social proof): ha mások csinálnak valamit, az agyunk azt feltételezi, hogy az helyes. Ez többnyire hasznos — ha egy étterem előtt sor áll, valószínűleg jó. A pénznél viszont gyakran rossz irányba visz: ha mindenki vesz egy bizonyos cipőt, akkor te is „kell”. Ha mindenki elmegy a drága osztálykirándulásra, nem mondhatod, hogy te nem.

Ehhez jön a FOMO (fear of missing out), a kimaradástól való félelem: az a kellemetlen érzés, hogy mások éppen valami jót élnek át nélküled. A FOMO az egyik legfontosabb oka annak, hogy fiatalok olyan programokra, fesztiválokra, éttermekbe költenek, amikre egyébként nem vagy kevésbé költenének. A kimaradás fájdalmasabbnak tűnik, mint a pénz elveszítése — legalábbis a pillanatban.

Harmadszor: a közösségi média torz tükre — csak a költést látod.

Régen az ember a szomszédaihoz, osztálytársaihoz, kollégáihoz hasonlította magát — néhány tucat emberhez, akiknek az életét nagyjából valósághűen látta. Ma a telefonodon naponta több száz ember életét látod, és ezekből többnyire a legfényesebb pillanatokat: az utazást, az új ruhát, az éttermet, a koncertet. Ez olyan, mintha a világ leggazdagabb utcájába költöztél volna, ahol minden nap valaki megnyeri a lottót.

A legfontosabb, amit meg kell értened: a közösségi médiában csak a költést látod, a többit nem. Nem látod, hogy a fotón szereplő nyaralást hitelkártyáról fizették-e. Nem látod, hogy az új telefon részletre van-e. Nem látod, hogy valaki csendben félretesz — mert a megtakarítás láthatatlan. A bankbetétről senki nem posztol. Ez a torzítás azt a hamis képet kelti, hogy mindenki más többet költ, mint te, és ezért neked is többet kellene. Ehhez jönnek az influenszerek, akiknek a munkája az, hogy termékeket mutassanak be egy olyan életstílus részeként, amire vágysz — ahogy az előző leckében láttad.

A társas nyomás ellen nem az a megoldás, hogy elzárkózol a barátaidtól. Három egyszerű eszköz viszont sokat segít. Az első: tudd az értékeidet (S3-M1-01) — ha tudod, mire szeretnél költeni, könnyebb nemet mondani arra, amire nem. A második: keress olcsóbb alternatívát, ami ugyanazt a közösségi élményt adja (egy közös főzés egy étterem helyett). A harmadik: vedd észre, amikor egy vágy nem belülről, hanem egy képernyőről jön.

Valós eset

A lottónyertes szomszédai. Sumit Agarwal, Vyacheslav Mikhed és Barry Scholnick közgazdászok egy kanadai tartomány 2004 és 2014 közötti adatait vizsgálták: összekapcsolták a lottónyertesek listáját az összes személyes csődeljárással. A lottó azért tökéletes kísérlet, mert véletlenszerű: senki nem választja ki, melyik utcában lesz nyertes, és mekkora.

Az eredmény, amelyet 2020-ban a Review of Financial Studies folyóiratban közöltek: ha valaki egy átlagos éves jövedelemnyi (nagyjából 29 ezer kanadai dollár) nyereményt nyert, a közvetlen szomszédai körében a következő három évben nagyjából 6,6 százalékkal több csőd történt, mint egyébként. A csődbe jutott szomszédok vagyonában a látható dolgok — a ház és az autó — értéke volt magasabb, a láthatatlanoké — például a bútoroké — nem. A kutatók következtetése: a szomszédok nem akartak lemaradni, többet költöttek és több hitelt vettek fel, mint amit elbírtak. A társas összehasonlítás tehát nemcsak rossz érzés — mérhetően eladósít.

Gondold végig: ha egyetlen lottónyertes egy utcában ekkora hatást vált ki, mekkorát válthat ki egy képernyő, amelyen naponta száz „nyertes” jelenik meg? (Források: Agarwal, Mikhed, Scholnick: Peers’ Income and Financial Distress: Evidence from Lottery Winners and Neighboring Bankruptcies — Philadelphia Fed working paper; Review of Financial Studies, 2020.)

Döntési dilemma

A baráti köröd szervez egy nyár végi hétvégét egy fesztiválon. A jegy, az utazás és a szállás együtt nagyjából 90 ezer forint. Neked 120 ezer forintod van félretéve, és ez a jogosítványra szolgálna. A fesztivál zenéje nem igazán a te stílusod, de mindenki megy, és a csoportchatben már most arról szól minden.

  1. Elmész, mert a barátság és a közös élmény fontos, a jogosítvány megvárhat.
  2. Nem mész el, és javasolsz egy olcsóbb közös programot a fesztivál előtti vagy utáni hétvégére.
  3. Elmész, de csak egy napra, és a többit kihagyod — fél áron, fél élmény.

Melyiket választod? Az első leckéből tudod, hogy az élményekre és a közösségre fordított pénz gyakran megéri. De ez most a te értéked — vagy a csoporté? Hogyan tudnád eldönteni?

Beszélgetésindítók

  1. Volt már olyan vásárlásod, amit főleg azért csináltál, mert másoknak is volt, vagy mert látni akartad, hogy lássák? Hogy érezted magad utána?
  2. Miért nem posztol senki a megtakarításáról? Hogyan változna a közösségi média, ha a költés mellett az adósság is látszana?
  3. Hogyan tudsz nemet mondani egy drága közös programra úgy, hogy nem lógsz ki — és szerinted kié a felelősség, ha a csoport mindig drága programokat választ?

Heti megfigyelés

Egy napig figyeld meg, milyen tartalmakat látsz a közösségi médiában, amelyek költésre utalnak (új ruha, étterem, utazás, kütyü). Minden alkalommal kérdezd meg magadtól: mit NEM látok ebből a történetből? Ha találsz egy vásárlási késztetést, jegyezd fel, honnan jött.

Összefoglaló

Nem önmagunkhoz, hanem másokhoz mérjük magunkat — ez a társas összehasonlítás. Ebből születik a feltűnő fogyasztás (amikor azért veszel valamit, hogy mások lássák), a társas bizonyíték (ha mások veszik, biztos kell) és a FOMO (a kimaradástól való félelem). A kanadai lottónyertesek szomszédainak példája megmutatta, hogy a lépéstartás mérhetően eladósít. A közösségi média ezt felerősíti, mert ott csak a költést látod, a hitelt és a megtakarítást nem — így mindig úgy tűnik, hogy mások többet engedhetnek meg maguknak. A védelem: tudd az értékeidet, keress olcsóbb közös alternatívát, és vedd észre, amikor egy vágy kívülről jön. De vajon minden vágy rossz? A modul utolsó leckéje arról szól, hogyan különböztesd meg a szükségletet a vágytól — és miért nem szégyen vágyni valamire.

Fogalomtár

MagyarulAngolulEgy mondatban
Társas összehasonlítássocial comparison (keeping up with the Joneses)Nem önmagunkhoz, hanem másokhoz mérjük, mennyink van — ezért tűnik hirtelen kevésnek, ami tegnap még elég volt.
Feltűnő fogyasztásconspicuous consumptionAmikor nem a használatáért veszel valamit, hanem hogy mások lássák: a dolog itt nem tárgy, hanem üzenet.
Társas bizonyítéksocial proofHa mások csinálnak valamit, az agyunk feltételezi, hogy az helyes — hasznos rövidítés, de a vásárlásnál gyakran félrevisz.
FOMO (kimaradástól való félelem)fear of missing out (FOMO)Az az érzés, hogy mások éppen valami jót élnek át nélküled — a pillanatban fájdalmasabbnak tűnik, mint a pénz elvesztése.